Isten vagy az élet sosem büntet. Az ember bünteti önmagát az Istenről, Életről, Világegyetemről alkotott téveszméi révén. Gondolatai teremtő erejűek, ő tehát megteremti saját nyomorúságát.
Isten azért küldött a Földre, hogy segítsem „haza”, lelkünk otthonába, azokat a lélektársaimat, kiket az Ő kegyelme és szeretete hozzám vezet. Teljes szívemből és lelkemből teszem, hiszem, hogy nem élek hiába; és ha már egy mustármagnyi hit magját ültethettem el lélektársaim szívében, és szeretetet adhattam a szívüknek, végtelen hálát adok Istennek azért, hogy képesnek tartott engem e nemes feladatra.